A 25. születésnapján Iker Casillas az AS magazinnak mesélt 25 feledhetetlen pillanatról. Érkezéséről a Real Madridhoz, az első norvég útjáról, a nyolcadik Európa Kupáról, az első bajnokságáról... ezek Iker legvarázslatosabb pillanatai. A blancók kapusa a spanyol sportlap riporterével idézte vissza ezeket az eseményeket...
A móstolesi évek: "Ez az én városom, a barátaim és az életem egy része van ott. Büszke vagyok arra, hogy Móstolesből jöttem. A gyermekéveimet töltöttem ott, olyan barátságokat kötöttem, amelyek mostanra is megmaradtak és az összes fociálmom is ott indult. Most meg van egy sportcentrumom is, amely a nevemet viseli."
Az érkezés a Real Madridhoz: "Az első meccsemen hat gólt kaptam. Keserű pirula! Bevallom a hat találatot, 7-1-re vesztettünk és azt hittem, kipenderítenek! A Losada csapatban játszottam és mindenre figyeltem, amit Buyo csinált."
A család: "A családom a legfontosabb. Az édesapám tehet róla, hogy kapus lettem. Ő beszélt rá. Együtt játszottunk. Kapura akart rúgni és azt mondta, menjek és álljak a kapuba."
U16-os Európa Bajnok (1997): "Megállítottam a tizenegyest, így mienk lett a cím, de ez elég nagy gyötrelem volt. Megfogtam a tizenegyest, de az érdem Santisteban edzőé. Ő mondta, hogy addig maradjak a pozícióban, ameddig csak tudok és ez működött. Hihetetlen volt az ezt követő party. Nehéz és küzdelmes meccs volt."
Meridian Kupa (1999): "A ghanai fiúk sokkal idősebbeknek tűntek, mint mi. A döntőben 2-1-re vertük Ghana-t. Hihetetlenek voltak és sokkal idősebbnek látszottak."
U20-as világbajnok Nigériában (1999): "Az, hogy világbajnok lettem, hozzásegített, hogy az első osztályban játszhassak. Aranzubía és én felváltva védtünk. Én játszottam az elődöntőkön, ő pedig a döntőn. Sok minden történt, olyan volt, mint egy kaland, de megnyertük a világbajnokságot és ez a Primera Liga-ba segített."
Utazás Norvégiába (1998): "Szinte ma sem tudom elhinni, hogy igaz! Az iskolában hívtak és azt hittem, csak vicc. Még csak kabátom sem volt, az édesapám dzsekijét viseltem. Mindenki nagyon jól bánt velem."
Debütálás az Athletic Bilbao San Mamés stadionjában (1999): "Mindig egy olyan napról álmodtam és San Mamésban, Spanyolország legjelentősebb stadionjainak egyikében. Toshack azt mondta: "jól van fiú, benn vagy!" Nem voltam ideges annak ellenére, hogy mindenki kiabált a lelátóról. Már hét év volt mögöttem... "
A nyolcadik Európa Kupa (2000): "Sohasem felejtem el azt a csatát az Old Traffordon! Milyen óriási dolog! 18 évesen Európa Bajnok. Abban az évben volt a meccs az Old Traffordon, az átigazolásom és megkaptam Camacho-tól, a válogatott trénerétől a lehetőséget a bemutatkozásra a spanyol kerettel is még az Európa Kupa előtt."
Bravo díj (2000): " Épp Navalacruzban nyaraltam és felhívtak, hogy elmondják. Ez volt az első nagy kitűntetésem, amely a bajnokság legjobb fiatal játékosának jár. Di Stéfano adta át a Bernabéuban."
Az első bajnokság (2000/01): "A mentőautóval mentem egy kört a stadion körül. Olyan boldog voltam, hogy felpattantam a mentőre és mentünk egy kört az arénában. Utána pedig a Cibele szökőkútnál csináltam fotókat. Ez volt a második alkalmam ott."
Spanyol Szuperkupa (2001,2003): "A győzelem azt jelenti, jó jeggyel startolsz. Veszíteni annyit tesz, mint rosszul lépni. Megadja a szükséges motivációt a bajnoksághoz."
Kispadon (2002): "Azt hittem, soha többé nem játszom. Kétségtelenül ez volt a legkeményebb pillanat. Del Bosque kispadra ültetett egy adott pillanatban és azt gondoltam, sohasem fogok a Real Madridnál újra játszani. Azok voltak a legnehezebb idők."
A kilencedik Európa Kupa (2002): "Utána két hónapig bőgtem, anélkül, hogy bárki tudta volna. Fölhívtam édesanyámat, aki épp Madridban volt és nem tudtam megszólalni! Akkor éreztem, hogy az emberek mennyire szeretnek. A sorsdöntő volt, hogy ne adjam fel az álmom"
Európai Szuperkupa (2002): "Meg akartuk bosszulni a 2000-es Szuperkupa-vereséget. Nyertünk, de minden olyan furcsa volt! Morientes nem játszott és nem is ünnepelt. Az emberek meg beszéltek... Mind visszavágót akartunk 2000 után, amikor a Galatasaray ellen kikaptunk."
Intercontinental Kupa (2002): "Egy nagyszerű év gyümölcse volt. Annak ellenére nagyszerű év volt, hogy elvesztettük a Király Kupa döntőjét. Három címet is nyertünk."
Világbajnokság, Japán & Korea (2002): "Mindig azt mondom, a sportolói karrieremben a 2002-es vébé egy olyan pont volt, ahonnan nincs visszaút. Nagyon csalódott voltam, amikor kikaptuk Korea ellen, minden tekintetben! Az Európa Kupáról szintén nem szeretnék beszélni: egy újabb csalódás."
Második Liga (2003): "Sok dolog végét jelentette az a nap. Ez volt az utolsó nagy cím. Nem engedhetjük meg, hogy újabb évek teljenek el győzelmek nélkül, mert ez szörnyű!"
Három év cím nélkül: "Elvesztettük a 2004-es Király Kupát és minden elaprózódott. Nagyon szomorú történet volt. Vissza kell szereznünk az elvesztett tekintélyünket. Nem folytathatjuk ezt az időszakot, nem nyerve semmit."
Manuel Amieiro: "Megfogadtam a tanácsát és jól alakul az életem. A karrieremben ő egy nagyon fontos ember. Tudom, hogy büszke rám. Még mindig sokszor beszélünk"
Szerződés-hosszabbítás (2005): "Fellélegeztem, amikor meghosszabbítottam a szerződésem 2011-ig. Akkor könnyebbültem meg, amikor már le volt tudva minden. Maradni akartam és nyomasztónak éreztem, hogy esetleg máshol játszom majd. A Real Madrid az otthonom. Mindenem, amim van és amit szeretek itt van"
Spanyol kapitány: "Olyan felelősség, amit vállalnék. Óriási büszkeség viselni a spanyol kapitányi karszalagot. Már jópárszor magamra ölthettem."
Image: "Az első reklámomat a madridi La Peineta stadionban készítettük az AS-szal és eléggé zavarban voltam. Szeretek reklámot készíteni. Mostanra már spanyol sorozatokban is feltűntem rövid beugró szerepekre."
Kölykök: "Azzal, hogy híres lettem, saját sulit nyithattam Navalacruzban, a városomban. Már három éve csináljuk és tanítjuk a gyerekeket"
Világbajnokság, Németország: "Abban reménykedem, hogy valami nagyot alkotunk a spanyol válogatottal. A nyeretlen Real Madrid mellett az összes reményem Spanyolországban van, de nem kell azt éreznünk, hogy kedvencek vagyunk. Tudom, hogy normálisan kellene játszanunk Brazíliával a negyeddöntőkben, de ha tovább akarunk jutni, a legjobb gárdákkal kell szembe néznünk. Fiatal a csapatunk, a fejünk tiszta. Meggyőződésünk, hogy tovább tudunk jutni a negyeddöntőkből egyszer és mindenkorra. Bárcsak elkezdődne már! Két Európa Kupám van és a legjobb dolog, ami után egy focista vágyhat, az a világbajnoki cím. Szeretném, ha Spanyolország büszke lenne ránk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
.
